1952-ben látta először vendégül a Forma-1-et. Az volt a 3. éve a sorozatnak, és akkoriban az olasszok domináltak. A nevezők között ott volt az első világbajnok Giuseppe Farina, és a világbajnoki címre áhítozó Alberto Ascari mellett. Piero Taruffi és Mike Hawthorn is. A versenyen megmutatkoztak az akkori erőviszonyok: Nevezetesen hogy Ascari a legjobb. A pole-t Ascari 1,4 mp-s előnnyel szerezte meg Farina, és 2,3 mp-vel Taruffi előtt, a versenyen pedig az eső sem zavarhatta meg őket, ebben a sorrendben értek be.

 

A következő F1-es nagydíj 1957-ben adatott meg a szervezőknek, melyen Fangio, Hawthorn és Brabham is részt vett. Az átépített pályán az akkoriban domináló Maserati az első 4 helyre 3 kocsit delegált a rajtrácsra, Fangio 26. pole pozícióját nyerte meg. A futamon a rajt után Fangio a 3. helyre esett vissza, és Musso vezetett, de csak 3. körig, mert  Fangio visszavette a helyét, és a célig ment, az év végén meg is nyerte 5., utolsó VB címét. 

 

4 év szünet után 1962-ben megint Rouen-ben volt a francia nagydíj. Phil Hill, Graham Hill, Jim Clark, John Surtees, Jack Brabham, Bruce Mclaren, Dan Gurney és Richie Ginther is harcolhatott a győzelemét. A kvalifikáción 6 tizeden belül végzett a Lotus-sal Clark, a BRM-el Graham Hill, és a Cooper-rel Mclaren ebben a sorrendben, utánuk jött Brabham, Surtees és Gurney. Már a rajtot követően is megkavarodtak a dolgok, Graham Hill vette át a vezetést Surtees és Clark előtt. A 10. körben Mclaren és Brabham összeakadt, amely következtében Mclaren utolsó lett, Brabham pedig kiesett. 3 körrel később Surtees hibázott, és 6 helyet visszaesett (8.), de egyből visszaküzdötte magát az 5. helyre, majd a 22. körben már a 4. lett Hill, Clark és Gurney mögött. 8 "nyugis" kör után Clark megelőzte Hillt, de csak 3 körig, amikor is Clark hibázott, és a felfüggesztése elszállt, ő is kiesett. Hill, Gurney, Surtees, Magioli, Ginther volt a sorrend. Időközben Hillnek is problémája lett a kocsival, így ő is kiszállt, ezzel egyidőben Surtees is két helyet hátraesett,. Ezután a maradék 11 körre beállt a sorrend, Gurney, Magioli, Ginther, Surtees, Mclaren sorrendben futottak be. A VB állása ezután pedig Graham Hill, Phil Hill és Mclaren csatát ígért, és végül Graham Hill szerezte meg első VB címét. 

 

Két évre rá a mezőny nem nagyon változott, és az élen is ugyanazok maradtak. A pole pozíció Clark kezébe hullott, a múltkori győztes Gurney, Surtees, Arundell, Brabham, Graham Hill és Mclaren előtt. A rajtnál Clark maradt első, Gurney 2., utána Surtees, Brabham, a 6 helyet javító Phil Hill, majd névrokona Graham volt a sorrend. Mclaren megint pórul járt, az utolsó lett a rajt után. Három körig se bírta Surtees, és a 8. helyre csúszott vissza, Graham Hill pedig a 13.-ra, és hogy ne legyen könnyű az élete, pont Mclaren mögé. Surtees nemsokára feladta a versenyt a motorja miatt. Nemsokára Arundell P.Hillt lehagyta, G.Hill és Mclaren gyönyörű versenyzést bemutatva felzárkózott, a 13. kör után ez volt az állás: Clark, Gurney, Brabham, Arundell, G.Hill, P.Hill, Ginther, Mclaren. A rajt után először most rendeződtek a dolgok, 17 kör alatt nem sok történt, csak G.Hill Arundellt körbeautózta, P.Hill pedig két helyet is visszaesett. A 30. körben jött a hidegzuhany, az eddig magabiztosan vezető Clark motorja elfüstölt, így Gurney ölébe hullott az 1. hely, és meg is nyerte, megszerezve 2. Rouen-i győzelmét. A 2. helyért hatalmas harcot vívott Brabham és Graham Hill, végül utóbbi nyert, de Brabham 20 körön át Hill nyakán lihegett. A 4. Arundell, az 5. Ginther, a 6. Mclaren lett. A ponttáblázaton pedig Clarkot 1 pontra megközelítette G.Hill, de a világbajnok Surtees lett.

 

Az utolsó verseny 1968-ban került megrendezésre, meghozzá nem ok nélkül. De nézzük sorjában. Kicsit változott a mezőny, Jochen Rindt, Denny Hulme, Jacky Ickx, Chris Amon, Jackie Stewart is újnak számított ezen a pályán, de a régiek közül még versenyzett Brabham, Mclaren, Graham Hill és Surtees. Az időmérőt teljesen simán nyerte Rindt Stewart és Ickx előtt. Az esős pálíán már a második körben fatális baleset történt a francia Jo Schlesser első versenyén hatalmas balesetet szenvedett, és felrobbant a Hondája. Az élmezőnyben Ickx lerajtolt mindenkit, Stewart a 2., Rindt a 3. lett, de ők ketten hamar visszaestek, és Roldán Rodríguez, valamint Surtees ugrott be Ickx mögé. Hill, aki szenzációs versenyzéssel a 9. helyről rajtolva már a 4. helyen volt, kiesett. Nem sokkal ezután Rodríguez átvette az 1. pozciót, de a következő körben már megint Ickx vezetett, és Ickx végig vezetett ezután, meg is nyerte a versenyt, Rodríguez, Surtess és Stewart követte. Meg kell említeni Vic Elfordot, aki az utolsó helyről rajtolt, és önerőből a 4. lett, és karrierje legjobb eredményét érte el.

 

A baleset már csak a Formula-2-ben szerepelt a versenynaptárba, 1994-ben pedig örökre bezárta kapuit a pálya, biztonsági és anyagi okokból.

 

Végezetül, 1 kör a pályán: